Az Isten képére teremtett ember sorozatban múlt vasárnap az ördög gyermekeiről volt szó, ma pedig: A boldog emberről.

A Bibliában több mint 120 igevers szól arról, hogy ki a boldog. Az Ige üzenete alapján most négy boldog csoportról szólok. Ha az Úr éltet, akkor a következő alkalommal másik négyről lesz szó.

Boldog ember az, aki: 1. Hallgatja az Urat. 2. Akinek az Úr bűnt nem tulajdonít. 3. Aki féli az Urat. 4. Aki megnyerte a bölcsességet.

1.) Boldog ember az, aki hallgatja az Urat

Péld 8,34-35: Boldog ember, aki hallgat engem… Mert aki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot. Boldog, aki hallgatja az Úr Igéjét, mert az Ige által újonnan lehet születni. 1Pét 1,23: Mint akik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek igéje által, amely él és megmarad örökké.

Péld 16,20: Aki figyelmez az igére, jót nyer; és aki bízik az Úrban, oh, mely boldog az! Az Ige befogadása által J. Kr.-t fogadjuk be. Ő az a jó, Akit az Igére figyelve megnyerünk, és Aki boldoggá tesz minket.

Olv. Zsolt 89,16-19. Boldog nép az, amely megérti a kürt szavát; a te orcádnak világosságánál jár ez, oh, Uram! A kürt szava a hirdetett Ige. Ki érti meg? Az, akinek a Szt. Sz. megmagyarázza. Kinek magyarázza meg? Aki az Úr arca (=J. Kr.) előtt világosságban jár. Aki a bűneit nem takargatja, hanem bűnbánattal megvallja az Úrnak. Azok az Úr nevében örvendeznek, mert az Úr az ő erejük és pajzsuk.

Máté 5,6: Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek. Itt az igazság megigazulást jelent. Tehát boldogok, akik vágynak megigazulni. Az Úrtól várják, éhes és szomjas szívvel, hogy tegye őket igazzá.
Máté 13,16: A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak. Ezt az Úr a tanítványainak mondta, hogy ők boldogok, mert hallhatják Isten Fiát, és szájából az élő Igét.

Luk 11,27-28: Lőn pedig mikor ezeket mondá, fölemelvén szavát egy asszony a sokaság közül, monda neki: Boldog méh, amely téged hordozott, és az emlők, melyeket szoptál. Ő pedig monda: Sőt inkább boldogok, akik hallgatják az Istennek beszédét, és megtartják azt. Sokan tartják ma is boldognak Máriát, Jézus anyját. De az Úr erre azt felelte, hogy azok a boldogok, akik hallgatják az Istennek beszédét, [az Igét] és megtartják azt.

Összefoglalva: Boldogok vagyunk, hogy még szól az Ige, hallhatjuk az Úr Szavát, mert általa szívünkbe fogadhatjuk J. Kr.-t, az életet, a megigazulást. Általa Isten gyermekei lehetünk, Ő pedig az erőnk és védőpajzsunk lesz. Senki ne hanyagolja el az Ige olvasását és hallgatását! Ha már nem szól az Ige, az a halált jelenti.

Zsolt 28,1: Dávidé. Hozzád kiáltok, Uram, én szirtem; ne fordulj el szótlanul tőlem, hogy ne legyek, ha néma maradnál, a sírba szállókhoz hasonló.

2.) Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít

Róm 4,6-8: Amint Dávid is boldognak mondja azt az embert, akinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül. Boldogok, akiknek megbocsáttattak az ő hamisságaik, és akiknek elfedeztettek az ő bűneik. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít. Ez idézet a 32. zsoltárból. Olv. Zsolt 32,1-5. Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít. Az újonnan születés azzal kezdődik, hogy az Úr megvilágosít az Ige és a Szt. Sz. által, hogy mik a bűneink. Ránk terheli a bűn szörnyűségét. Amíg meg nem valljuk, amíg takargatjuk, addig megavulnak csontjaink a napestig való jajgatás miatt. Amíg az ember könnyen beszél a bűnről, amíg csak annyit lát, hogy „mindnyájan bűnösök vagyunk”, addig még nem terhelődött rá a bűn.

A bűnt Isten halállal bünteti, de J. Kr. elvállalta helyettünk a halált. Aki ezt elfogadja, annak Isten már nem tartja számon a bűneit. Megbocsátja.

Emlékszem, milyen volt, mikor megtérésem előtt a bűneim lenyomtak. Azt gondoltam, hogy megzavarodok, mert nem kerülhetem el a gyehennát, a poklot. Szégyelltem, és alig tudtam megvallani. De amikor megtettem, nagyon boldog lettem, mert felszabadultam a bűnteher alól. Olv. Zsolt 32,10-11. Addig sok bánatom volt, de utána örvendeztem. És olyan jó volt, hogy tiszta lettem!

Máté 5,8: Boldogok, akiknek szívük tiszta: mert ők az Istent meglátják.

Boldog vagyok én is, mert tudom, hogy a feltámadás vagy az elragadtatás után meglátom Istent, Atyámat, de már most is láthatom Őt J. Kr.-on keresztül. Igaz, hogy most még tükör által és homályosan, de már ez is boldoggá tesz.

3.) Boldog ember az, aki féli az Urat

Zsolt 112,1: Boldog az ember, aki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik. Zsolt 128,1: Mind boldog az, aki féli az Urat; aki az ő utaiban jár!

Mit jelent félni az Urat? Nagyon fontos kérdés, mert amíg valakinek nincs új élete, amíg nem Isten gyermeke, addig nem féli az Urat. Zsolt 14,2: Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-e értelmes, Istent kereső? Mit látott? Róm 3,18: Nincs isteni félelem az ő szemük előtt. Az ember nem féli Istent!

Vagyis nem tiszteli Istent és az Ő akaratát, Igéjét. Nem fél vétkezni, Istent gyalázni, káromolni. Nem fél kevélyen istennek képzelni magát. Nem fél gonosz tanácsokat követni, kicsúfolni másokat, megvetni Isten Igéjét. Ezért boldogtalanok!

Aki féli az Urat, az keresi Istent, és az Ő Igéjének akar engedelmeskedni, és nem akar bűnös utakon járni.

Zsolt 1,1-2 Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül. Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.

Zsolt 119,1-2: Boldogok, akiknek útjuk feddhetetlen, akik az Úr törvényében járnak. Boldogok, akik megőrzik az ő bizonyságait, és teljes szívből keresik őt.

Csak az újonnan született ember tudja igazán félni az Urat, és az Ő akarata szerint, az Ő újain járni. Igazán csak Isten gyermekei boldogok, akik félik az Urat.

4.) Boldog ember az, aki megnyerte a bölcsességet

Péld 3,13: Boldog ember, aki megnyerte a bölcsességet, és az ember, aki értelmet szerez. De mit jelent a bölcsesség? Ki a bölcs? Az, aki olyan józan döntést hoz, ami hosszú távon is célszerűnek, igaznak bizonyul. Nekünk nagyon hosszú távra kell döntést hoznunk, az örökkévalóságra. A döntésünk akkor lesz bölcs, megalapozott, ha mindazt ismerjük, és jól értelmezzük, ami felől döntenünk kell. De ki ismeri, és ki értelmezi jól mindazt, ami ehhez kell? Egyedül csak Isten! A Biblia így nevezi Őt: Az egyedül bölcs Isten. Tehát csak Tőle tudhatunk biztosat. Ami számunkra ehhez kell, azt Isten mind kijelentette és leíratta a Bibliában. Az a bölcs, aki olvassa, elhiszi és megcselekszi, amit Isten kijelentett. Vagyis, aki féli az Istent.

Zsolt 111,10a: A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, aki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig. Tehát csak Isten gyermekei bölcsek, mert az ördög gyermekei nem félik Istent, csak félnek Tőle. Jak 2,19: Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek. Az ördög gyermekei is rettegnek Istentől. Remegve gondolnak a halál utáni ítéletre, de mégsem félik Istent, mert nem engedelmeskednek Neki. Nem is akarják tudni, mi az Isten akarata. Nem érdekli őket Isten Igéje. Jer 8,9b: Íme, megvetették az Úr szavát; micsoda bölcsességük van tehát nekik?

Wilhelm Busch írt le egy történetet arról, hogy a 18. században az osztrák birodalom területén szigorúan tiltották a Biblia olvasását. Aki mégis megtette, súlyos büntetést kapott. Abban az időben egy tanyán élt egy parasztcsalád. Volt egy Bibliájuk és titokban, éjjel olvasták, mégpedig úgy, hogy a környező tanyákról is eljöttek meghallgatni Isten Igéjét. Valaki feljelentette őket, és az egyik alkalommal rájuk törtek a hatóságok. Választás elé állították: vagy elveszik a Bibliát, vagy – ha ahhoz ragaszkodnak, akkor a vagyonukat, házukat, földjüket, mindenüket elvesztik. És ezek a gazdák a Bibliát választották, és a feleségükkel együtt úgy mentek száműzetésbe, hogy még a gyermekeiket sem vihették magukkal. Mikor ezt a történetet Busch Németországban fiatalok előtt elmondta, sokan felhorkantak: „Tiszta őrültség! Ostoba túlzás! Vallási fanatizmus!” De Busch azt mondta: „Ezek a gazdák így mérlegeltek: Ha nem lesz többé Bibliánk, nem fogjuk tudni mi a rossz és mi a jó. Nem leszünk képesek megállapítani, melyik út vezet Istenhez. Ki leszünk szolgáltatva minden félrevezetőnek. Bolyongunk, mint akik idegen, ismeretlen földön elvesztették a térképüket. Ha elhagyjuk a Bibliát nem halljuk, többé Isten hozzánk szóló üdvözítő evangéliumát, és az emberek saját, kitalált evangéliumukat fogják ránk kényszeríteni. Akkor elveszítjük az igazság mérő-zsinórját. Nem találunk sehol eligazítást. Mondjátok, nem volt igazuk?

Némán ült az egész társaság. Nekem pedig mázsás súllyal nehezedett a szívemre, hogy ezek a szerencsétlenek mennyire a kísértő karmaik között lehetnek máris, miután a Bibliát régen elvetették. Egy évvel később Hitler átvette az uralmat”.

Sokatmondó történet ez ma is! Nincs iránytű a legtöbb embernél! Nincs bölcsességük, és a legrosszabbat fogják választani. Messiásként fogják üdvözölni az Antikrisztust, aki még Hitlert is felülmúlva a vesztüket okozza.

Annak idején Délnek királyné asszonya eljött Salamon királyhoz, mert híre ment Salamon bölcsességének, és személyesen meg akart róla győződni. A végén azt mondta, Olv. 1Kir 10,6-9. Boldogok, akik hallhatják a te bölcsességedet.

Aztán eljött közénk Isten Fia, J. Kr., és azt mondta: Máté 12,42: Délnek királyné asszonya felkél majd az ítéletkor e nemzetséggel együtt, és kárhoztatja ezt: mert ő eljött a földnek széléről, hogy hallhassa a Salamon bölcsességét; és íme, nagyobb van itt Salamonnál. A Biblián keresztül Ő szól hozzánk, Aki nagyobb Salamonnál! Akiről azt olvassuk, 1Kor 1,30: Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lőn nekünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul.

Befejezés

De sok ember szeretne boldog lenni! De csak az a boldog ember, aki hallgatja az Urat, aki féli az Urat, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, aki megnyerte a bölcsességet. A Biblia üzenetén keresztül J. Kr.-t hallgatjuk, Ő a bölcsességünk, a vérével Ő törölte el a bűneinket, azért vagyunk boldogok.

Még egyszer olvasom Zsolt 32,2: Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít. Zsolt 128,1: Mind boldog az, aki féli az Urat; aki az Ő utaiban jár! Ámen.